Ma szépen bevonultunk az első emeleti jimushitsu-be (tanulmányi osztály), hogy leadjuk az órafelvételi lapot. Mert Japánban mindent papíron is le kell jelenteni, még az egyetem által kötelezően kijelölt órákat is, szóval tegnap egész nap körmöltünk és a beadandó 3 dokumentet töltögettük ki kézzel. Ugyan volt 3 óránk, amiknek sem a nevét nem tudtuk, sem a kódját, de azt majd beírja a TO. Igen, ezek pont azok az órák, amik a tokiói kampuszon lesznek...
Utána ebédeltünk, de nem is akármit! Jousai ranchi-t (Josai-lunch, Josai-ebéd), ami az egyetemünk nevével fémjelzett saját menüje a sulinak. Ugyan nem igazán tudtam eldönteni, hogy ez most katsu-karee donburi módra, vagy sem, mindenesetre nem sokban tudtam elkülönböztetni a katsu karre-tól... Savanyúság viszont nem volt hozzá, holott majd megveszek a sulimenzás savanyúért. Itt még ez is borzasztó finom!
Utána pedig, nem mintha tegnap nem mentünk volna, de beszabadultunk a 7-Eleven-be (Seven Eleven), ami kb. az éjjelnappali egy fejlettebb változatának tekinthető, és vettünk kis délutáni nyalánkságot. Gondolom mindenki emlékszik arra, hogy panaszkodtam, mennyire drága a gyümölcs. Nos, a 100%-os gyümölcslé sokkal olcsóbb, így néha be-beugrik a kosarunkba majd egy, amíg meg nem kapjuk az ösztöndíjat.
Másfél óra múlva pedig találkozom Takuyával a könyvtárban ("Ki is az a Takuya?" - tapadnak mindjárt a képernyőre a Kedves Olvasók), aki a magyarok mellé rendelt önkéntesként ma segít nekem elintézni a nyelvvizsgára való jelentkezésemet. Igen, merthogy megyek! Csúfos vereségemet tervezem most kiegyenlíteni, és győzelemre vinni a kis hadjáratomat. Úgyhogy indulunk is az első lépcsőfok felé, ami az N2-es szint lesz (megint). Én is ember vagyok, szóval igenis beismerhetem, hogy tavaly bizony csúfondáros egy pont híján nem lett meg az egyik modul, viszont most tervezek keményen tanulni és szárnyaló eredménnyel végezni.
 |
| Az egyetem "csöpp kis" könyvtára |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése