Szóval, Japán...: Megszöktünk egy délutánra!

Hogy egy kicsit tompítsuk a sok hivatalos esemény és a tantárgyfelvételi mizéria, illetve a tájékoztatók élét, fogtunk magunkat, és megszöktünk egy délutánra. Sőt, mi több, majdnem egy egész napra. Bár, ha jobban belegondolok, ez nem is volt a szó klasszikus értelmében szökés, hacsak a koliban való 2 napos tartózkodás eltökélt megszakítását nem annak nevezzük. ^^"

Tehát felkerekedtünk délelőtt, és megnéztük a lakhelyünkön található Hoshinomiya shinto szentélyt, és az Enmeji buddhista templomot. Utunk közben megtapasztalhattuk a klasszikus vidéki japán szentélynél járás élményét (azaz senki nincs ott, csak mi, csend van és béke), találkoztunk különféle pókokkal és rovarokkal, amikről nem szívesen mesélnék, de a lényeg, hogy sikeresen elkerültük a velük való frontális találkozást. ^^" Illetve láttunk sok higanbana-t (=pókliliom), ezek a virágok egyszerűen csodálatosak! Kár, hogy Japánban pont a negatív eseményekkel (halál) kapcsolják össze. Mindenesetre, mi teljesen el voltunk varázsolva.

Hoshinomiya szentély a fák rejtekében

...és teljes pompájában

Az ima helyszíne

A szentély táblája

Pókliliom

A főút felőli bejárat a Hoshinomiyához

Megcsodáltuk, a japán művészetet, és rendezettséget, és azt az ötletességet, hogy a shinto szentélytől egy kis rejtekút (ami megjegyzem, minden szándékossággal készült) levezet egészen a buddhista templomig. Így aki mindkét helyen szeretné leróni a tiszteletét, annak nem kell kerülőt tennie. (El is mondom miért: a főbb út ugyanis egy nagy kört ír le a városrészünkben, és a kör átmérőjének egyik pontján fekszik a shinto szentély, míg a másik pontján a buddhista templom.)
A buddhista templom bejáratánál egy kőelefánt fogadott minket, az udvara hatalmas volt, és mindenhol lengtek a zászlók. És még a templom körül ügyködő nénivel is összefutottunk. Nagyon pozitív élményként könyvelhettük el tehát az egész délelőttöt.

Elefánt az Enmeji bejáratánál

Enmeji buddhista templom

A templom őrzője

Kis út menti szentély az Enmeji mellett

Ebédidőben beugrottunk az egyetemre, egyrészt, hogy együnk egy finomat a sulimenzán (sulimenzaaa *.*, el se hinné az ember, de itt TÉNYLEG FINOM a menzakaja és némelyik fogás olcsóbb, mint otthon. Na erre varrjatok gombot!) Továbbá benéztünk a Fontos Dolgok Házába (=Seikou Kaikan), hogy egy-két fontos ügyet elintézzünk a tanulmányi osztályunkon. És aztán a vasútállomást felé vettük az irányt.

Ugyanis a "szökésünk" nagyobb része itt kezdődött... Lementünk Kawagoéba! Hajjj! Még mindig olyan szép, mint gondoltam. Igaz, mi leszálltunk Kawagoeshi állomáson, hogy olcsóbb legyen a jegy, és aztán felgyalogoltunk egészen a régi városrészbe (= Koedo, Kurazukuri no machi), persze útközben belestünk egy plázába is, ami olyan hatalmas volt, mint otthon az Allee kb., és Kawagoe csak kisváros... ugyanis Ancsi cipőjének a talpa kettétört, úgyhogy SOS-ben kellett vennie egy cipőt, meg hát Clau is akart pár dolgot, nekem meg az öreg, kis csoffadt pénztárcámat kellett lecserélnem (el se hinnétek, hogy milyen zavartan pillogtak a pénztáros hölgyek, mikor előkaptam fizetéskor a kis öreg darabomat... ugyanis nem szokatlan párhuzamot vonni itt az ember pénztárcájának állapota, és a tulajdonos jelleme közt, vagy aközött, hogy hogyan is bánik a pénzzel, vagy legalábbis eddig ez a tapasztalatom...). Tehát bolyongtunk egy kicsit, beugrottunk egy 100yenesbe is (de nem kellett volna... ott mindig csak egy dolgot akar venni az ember, és mégsem 108 yent fizet, mert közben 2-3 dolog még biztos becsúszik a kosarába, mondván, erre is égető szükség van... de amúgy tényleg égető szükség van! MINDIG. Ezt én, és a lányok, illetve bármelyik lány, aki Japánban járt vagy élt, tanúsíthatja... :'D)

Szóval a plázától számítva még egy 5-10 perc séta (Japánban az ember sokat sétál alapvetően), és felértük a Kurazukuri machiba, ami azért Kurazukuri, mert minden ház fekete. Nagyon kis hangulatos hely, pont olyan, mintha a Jin doramában sétálnánk, leszámítva, hogy az autók és a tömegközlekedés lazán dübörög, és néha igencsak oda kell figyelni az abszolút sétálóutcának kinéző, szűk kis helyekről felbukkanó autókra. Mindenhol klasszikus japán édességeket és termékeket áruló üzletek vannak az épületek alsó szintjein, illetve egy régi késboltot is felfedeztünk, ahol ott kézzel élezik és fejezik be az elkészült, magas árat kóstáló remekműveket. De az édességek, istenem volt manjuu is, a kedvencem! De sajnos nem volt elég bátorság a pénztárcámban, hogy venni is tudjak egy csomaggal belőle. :'( Mindenki nagyon kedves volt a környéken, köszöntek nekünk, hívogattak, hogy nézzünk be a boltokba, kedvesen ajánlgatták a látnivalókat a környéken.

Napjaink Kawagoéja

A régi városrész, Koedo kezdete...

A régi városrész kezdetét jelző csatornafedél

Útmutató a tanácstalan utasoknak a járdán

Kis helyi soba étterem

Modernség a régiségben

Kurazukuri házakkal telve van Koedo!

A klasszikus késüzlet

Már látszik utunk újabb célja...

Igazi Kawagoe-hangulat

Megnéztük a Toki no Kanét is, az Idő harangját, amelyet régen a város vezetője építtetett, annak érdekében, hogy a pontos időt a lakosok tudtára tudja adni (hogy tudják, mikor ildomos hazamenni, ugye...). Illetve bementünk a harangtorony alatt található shinto szentélyhez is, ami egyszerűen olyan volt, mintha egy másik világba csöppentünk volna! Teljes csend volt, a legkisebb zaj sem szűrődött be, pedig alig pár méterre volt a zajos utcától. Leültünk kicsit megpihenni, figyeltük a hazafelé tartó útjukban a szentélyhez kisebb imádságra betérő üzletembereket, és irigykedve tekintettünk fel a szentély udvara mellett található lakóházra is, amelynek ablakai a szentélyre néztek, és bejárata pedig annak udvara felől nyílt. Szinte már el is képzeltük, milyen lenne, ha ott élnénk. A legjobb és legnyugodtabb hely lehet a világon!

Találkoztunk idős nénikkel, akik a kutyusaikat sétáltatták a szentély udvarán, illetve összefutottunk egy nagymamával is, aki az unokáját hozta hintázni a szentély udvarában található játszótérre! (Ekkor eszembe ötlött, hogy ez mennyivel humánusabb módja a vallásos nevelés elkezdésének. Persze a japán vallásosság jellege teljesen különbözik attól, amit Magyarországon lehet tapasztalni, de ez a megoldás akkor is szöget ütött a fejembe.)

Közeledünk a Toki no Kanéhoz

A szentély kútja

A szemmel és egészségével kapcsolatos kívánságok az ema-falon.

A Toki no Kanén belül (balra a lakóház)

Előző este utánanéztem a neten, és kiderült, hogy naponta négyszer megkongatják a harangot, jelezvén az időt, és direkt úgy mentünk oda, hogy hallhassuk, de elmaradt! :''( Úgyhogy nagy szomorúan elindultam a lányokkal hazafelé. De útközben még belestünk egy másik szentélyhez is, igaz, ekkor már erősen sötétedett.