- szólt anyu, s szóltam belül én is, mikor a kézipoggyásznak
megfelelő táskákra esett a szó, hiszen egy olyan családban, ahol nem utaznak
(nem nem igazán nem utaznak, hanem egyáltalán nem), igencsak meg tudja
csappantani a családi kasszát egy hosszabb utazásra való előkészület. Nem fogok
az anyagiakról szólni, egyrészt, mert nem illik, másrészt, mert nem, és
punktum, továbbá mindenki tudja, hogy Magyarországon manapság hogyan élnek meg
(vagy éppen nem) az emberek, főleg vidéken, főleg két gyerekkel, akik meg pont
nem dolgoznak még, hanem tanulnak. Csak hogy kis támpontot nyújtsak a jövőbeni
hasonlóan nagy utazásra készülőknek, felsorolom, mi mindent kell beszerezni
(szerintem):
- Háhá, útlevél! A határozat kézhezvétele után érdemes
elmenni és azonnal megcsináltatni, nehogy véletlen szorítson az idő (van olyan
ösztöndíj, ahol a jelentkezés feltétele a már meglévő érvényes dokumentum)
- bőrönd (a repülőre feladós fajta, check-in poggyász, repjegytől,
légitársaságtól és igénytől függően 1-2-3 stb.), amelynél a méretet is
figyelembe kell venni, no meg azt is, hogy ezeket bizony dobálják, tehát a
kemény falú bőrönd az bizony megrepedhet elég rendesen
- a légitársaság(ok) szabályainak megfelelő méretű
kézipoggyász (ebbe megy a laptop, az egyéb fontos elektronikai cikkek, a
problémásabb elvámolni való, az iratok, illetve a bevándorláshoz szükséges
engedélyek, papírok)
- szoknyás kosztüm ingekkel (2-3 darab, mert ha elkap a
tájfun, baj van), ahol a szoknya a térdig vagy térd fölé ér éppen, és ha
leülünk, akkor a térdtől számítva 2 ujjnyi látszódhat ki maximum a combból
(tehát a miniszoknya kuka, vagy átalakítandó)
Ide, erre az egyetemre bizony kell ilyen. Official-casual elméletben
az elvárás, de jobb, ha szoknyás kosztüm van, viszont a nadrágot is megtűrik,
ha az időjárás úgy hozza. Sima, fekete, mindenféle dísz nélküli, ahogyan
mondani szokás: az a „jó konzervatív dizájn”. Mellesleg, idehaza csak
nadrágkosztümöket lehet vásárolni, mert a szoknyás nem fogy, és ezek mellé
lehet szóló szoknyát venni, vagy bevetni a középiskolában használt darabokat.
(Amelyeket nekem Marika néni átalakított, hogy a kinti ízlésnek is
megfeleljen.^ ^)
- egy rakat harisnya! nekem még csak 4 darab van, de tartok
tőle, hogy nem lesz elég
- népviselet (erről később)
- szabályoknak megfelelő ünneplős cipő: tehát semmi
extraság, 2-3 cm magas sarok, semmi platform, semmi giccs, sima, fekete,
egyszerű (amúgy az ilyen cipőt a legnehezebb beszerezni!) Meglepő, mennyi
gusztustalan cipőt árulnak manapság, a keresgélés során, ami 2 hétnyi, a saját
és a környező megyék cipős üzleteibe való járkálást jelentett, olyanokat
láttam, hogy a szépérzékem és a talpam is sikított. Járhatatlan, lábkínzó és
szembántó darabokból olyan bő a kínálat manapság az olcsóbb és a drágább
üzletekben idehaza, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük.
- rohangászós, iskolába járós, kényelmes sportcipőféleség,
meg egy csinosabb, akár iskolába járós, de ha gáz van, akkor nadrágkosztümhöz
is felkapható darab
- egy-két praktikusabb ruhadarab, főleg azoknak kélhet el,
akik csak minden 3-4 évben frissítenek egy-egy darabot a ruhatárukon, no meg a
ruhatár többi része
- funkcióját valóban betöltő kabát (gondolok itt a
moshatóságra, a valamilyen szintű eső- és hótűrésre, és akár arra is, hogy a
bélése kivehető legyen, hogy ne csak 1 szezont bírjon ki, hanem egész kinti
tartózkodásunk során társunk lehessen)
- esőkabát, esernyő
- vuhúúúú, piperecuccok (kinek, mi, de ilyenkor sok lány
kívánja, bárcsak fiúnak született volna, mert akkor sok gondtól és kényelmi
problémától megszabadulna)
- illetve érdemes a tartós gyógyszeres kezelés alatt
állóknak beszerezni és engedélyeztetni a gyógyszereiket (bővebben: Yakkan
Shoumei-es bejegyzésben olvashattok erről majd)
- USB-adattároló, hogy adatainkról tényleg legyen biztonsági
másolat, főleg, ha még kint kutatni is fogunk, és mikor adná fel a harcot az
ember laptopja, ha majd nem odakint
- dugóforgató és feszültségsokszorozó, dugóforgatókkal a
kinti viszonyokra átalakítva, hogy elektronikát igénylő eszközeink tényleg
biztonságban legyenek, és ne fenyegessen minket az első simán a dugóforgatóba
való áramhoz csatlakoztatás közbeni kisülés veszélye, vagy a szimplán nem
működésük kergessen minket az őrületbe*
*Ehhez az apák értenek igazán, ha értesüléseim nem csalnak,
de Japánban 100 Voltos hálózat van. 50-60 Hz-en működik és az ország egyes
területein földelt dugaljat használnak, míg a többin földeletlent emellett nem
európai fejek (dugvillák) vannak használatban, hanem kettes laposvillák
(amerikai szabványhoz hasonlóak vagy megegyezőek), tehát ha van olyan
eszközünk, ami 100 Voltról már működik, akkor lényegében csak egy dugóforgatóra
van szükségünk (nagyobb elektronikai boltokban, OBI-ban biztos beszerezhető).
Ha valaki tud feszültségtranszformátorral ellátott dugóforgatóról, ne habozzon
megosztani, már csakazértis vennék egyet! [Szerk.: 2014. 09. 17. Nálunk a koleszban nincsen földelt dugalj, szóval igazából eddigi tapasztalataim Japánban sehol nincsen földelt dugalj...]
Ugyan most elég sok az informatív bejegyzés, de egyelőre még
itthon vagyok, és muszáj valahogyan lenyugtatnom magam. Egész héten rosszul
aludtam, és folyton az a rémkép gyötör, hogy lepottyan velem a gép, és pont
azért pottyan le, mert én rajta ülök, úgyhogy trécselnem kell, bármiről, ami
éppen eszembe jut. *még sosem repültem, és félek, nagyon*
Hogy mi, hogyan fog majd működni, és milyen nehézségeim
lesznek a pakkommal és tartalmával, nos, azt még nem tudom, de a mai napot
pakolással töltöttem, hogy végre helyükre kerüljenek az egy hete szedegetett
cuccaim. Szépen kézi mérővel kiméregettem, eddig hol is tartok, és jelentem,
nemcsak az egész életem fér bele abba a 46 kilóba, de nagy valószínűséggel még
a fele is nehéz lesz, hogy összejöjjön. Pont ezért ma elkezdtem egyéb
fölösleges ruhákat is összeszedegetni, hogy sikerüljön legalább annyira
megtöltenem a bőröndöt, hogy ne csússzanak szét benne a dolgok a rögzítés
ellenére se. Holnap pedig még elcsomagolom a végét (ami még szárad, no meg ott
vannak az ajándékok), és összeállítom az irataimat, aztán... indulááás!
Szóval, Japán, jövök! *Para-mód ON*
Addig itt egy kép, hogy ne csak írásban terjengjek itt a kedves Közönségnek. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése