Könyvtárazás

Volt egy kisebb szünnapunk 20-án, amikor Ancsival filmeket néztünk, meg ettünk, illetve ettünk, és pihentünk, Clau meg addig Sattéba tett egy kisebb kirándulást. 

21-én pedig úgy döntöttünk, hogy kezünkbe vesszük az irányítást, és összevetjük az órarendünkben szereplő kötelező órákat, és megpróbáljuk kitalálni, hogy mely szabadon választhatóakat vegyük fel. A rendszer ugyanis úgy néz ki, hogy van egy elrendelt mennyiség fentről és a kötelezők mellé azért kell a választható, hogy ez a mennyiség meglegyen. Nomármost, szépen be akartunk vonulni a könyvtárba, de kisebb eltévedésekkel és muris vagy pedig kínos eseménnyel kezdődött a könyvtárazás. Lehúztuk ugyanis a diákunkat, de a kapu csak nem akart beengedni minket, pedig mindent a kiírásnak megfelelően csináltunk. Végül a kedves hölgyike beengedett minket, és közölte, hogy touroku (=bejelentkezés, beiratkozásféle) kell nekünk. El is kezdtük kitölteni, de aztán a nevünk és a diákszámunk után elakadtunk, ugyanis egyikünk sem tudta fejből a címünket, és a papírunk se volt nálunk... aztán persze jött a fejbekólintós ráismerés.... Szóval kisebb mosolygós közjáték után végül sikerült rájönnünk, hogy a lakhelyünk címe bizony a diákunk hátoldalán van, így be tudtuk adni a papírokat, és már be is juthattunk az olvasóemeletekre.

Felosztottuk egymás közt az órákat, majd szótárazni kezdtünk. Kissé nyögvenyelősen haladt az ügylet, meg közben el is mentünk ebédelni a menzára (sulimenzaaaa *.*), de visszafelé már gond nélkül működött a kártyánk. Már nem tudtunk néha hova lenni kínunkban, ugyanis egyes órák címe igencsak kiverte a biztosítékot: ökonometria, mikrogazdaság elmélete, makrogazdaság, a japán alkotmány speciális olvasó szemináriuma... nokéremszépen, ettük is a kefét rendesen, főleg akkor, amikor a vágyott óráinkról kiderül, hogy mind üti egymást. Ugyanis 4 plusz órát kéne felvenni, de ebből mind a négy csütörtökön van a 2. órasávban, és természetesen együtt szeretnénk bejárni ezekre is, hogy kevesebb szenvedés legyen, és hatékonyabbak is legyünk a tanulásban.
Mikor már majdnem végeztünk, tartottunk egy kisebb szünetet, és igyekeztünk felderíteni a könyvtár felső emeletét is. Aztán olyat láttam, hogy köpni-nyelni nem tudtam! Fiatal párok jártak-keltek a könyvtárban, akiknek konkrétan az volt a randijuk, hogy bejöttek oda, szépen üldögéltek egymás mellett és aztán meg elmentek haza.
Meg körbenéztünk a könyvek közt is, természetrajzi atlaszokat húztunk elő, meg az animáció történelméről is találtunk könyvet, s abban lám, mit leltünk?

Nanáhogy, VUK!