Mert borzasztó olcsó. Mármint tényleg olcsó. Kawagoéban a 100 yenes boltban vettem, meglepő mód 100 yenért, plusz 8 yen az adó, egy nagy csomaggal, amiben 42 tasaknyi tea van. Nos, a pörkölt árpateát (mugicha), főleg a 100 yenes boltos verzióját úgy kell elképzelni, hogy nagyon erős. Koffeinmentes ugyan, de bitang erős íze van, főleg nekem, aki jobban szereti az enyhe ízű teákat. Szóval a használati utasítás szerint nekem ezt szépen a hideg-meleg víz határán valahol tetszésem szerint bele kell lógatnom 2-3 órára, és lesz belőle nekem tea. Úgy 1 liter. De ez olyan erős ízű, hogy vagy cukorral iszom melegen vagy 2 liternek csinálom meg, s mint szegény diák vízzel csinál teát, így marad a 2 literes opció. Ami azt jelenti, hogy elég sok napra megvan az innivalóm. Saitama megyében ráadásul iható is rendesen a csapvíz, az ízét ugyan még szoknom kell, de a 2-3. naptól kezdve már teljesen átálltam erre. (no nem mondom, hogy néha nem virityülnék egy üveg jól behűtött kristályvízből, de hát, amíg nincs ösztöndíj, addig a habzsi-dőzsi erősen korlátozás alatt van)
Megpróbáltam kicsit utánanézni, hogy vajon mit tesz velem az árpa, ha sokat iszom a teáját. De 1. sokat nem tehet, mert pirított gabona, 2. valamitől egyszer úgyis ki kell purcanni... de állítólag csudijónak számít a tea, merthogy segíti az állati zsiradékok távozását a szervezetből. Na, akkor ez a magyaros étrend után igazi kis felüdülés lesz majd. Az ízét is kezdem megszokni, szóval, igazából mindegy is, hat-e vagy sem, csak legyen innivalóm. A gond akkor lesz, ha elfogy, és a messzi boltba ki kell battyognom, hogy legyen.
Aztán még a lányokkal nagy bőszen isszuk a Calpist. Amit nem is tudnék hova sorolni, valahol az abszolút nem savas Milli Janga bodza-citromhoz állítanám közel, de közben ez egy nagyon lágy, abszolút nem is joghurtos ízű valami, hanem inkább olyan sok gyümölcs préselt levének az ízére emlékeztet, meg kissé hajaz a limonádéra is. Egyszerűen besorolhatatlan, de Skype-on keresztül volt is meglepődés, amikor kivettem az üvegnyi, tejhez hasonlító lét a hűtőből és lazán lenyomtam egy bögrével. Hüledeztek is a családtagok, mert tudják, hogy nem csípem a tejet. (Anyu, ennek ellenére majdnem minden reggel müzlit eszem tejjel... nem tudom, mi ütött belém, de most ez az új heppem...)
Kita-Sakadoban tett utunk után hazatértem tehát egy üveg Calpissal (170 yen 1,5 liter, és ez legalább finom, nem úgy, mint a hazai üdítőnek titulált löttyök...), mellette pózol a fényképezőgépem tokja, ami igazából egy 108 yenes neszesszer (8 yen adó még mindig), Choko-Melonpan (csokidarabkás melonpan, aminek az íze leginkább a hazai foszlós kalácsra emlékeztet) és végül egy adag savanyított uborka és répa (ami nem savanyított itt, hanem inkább majdhogynem erjesztett, mert itt így savanyítanak, vagy hogy is van ez, szóval a hazai ízeket nem adja, de legalább ropogós, és azt érzem, hogy zöldséget eszem, amire itt ugye nem igazán van lehetőség).
 |
| Kita-Sakadoból hazafelé 1. |
 |
| Kita-Sakadoból hazafelé 2. |
 |
| Tobuban (bolt) beszerzett apróságok |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése