17-én nem is tudom, mit csináltunk, de nagy valószínűséggel bevásároltunk, és ettünk, a pénztárcámban lévő blokkokat elnézve...
18-án volt fejtágítás az felvehető órákról, meg hogy mire lehet számítani, illetve bevezettek minket az egyetemi élet kisebb-nagyobb szépségeibe (mint a sulimenza! *.*, ahol csudijót ettünk), illetve megejtettük a főpróbát a tanévnyitóra, ami egyben a végzősök diplomaosztója volt. Persze, kezdte éreztetni magát a jól bevált módi, mégpedig, hogy mindig mindent mi fogunk majd megtudni utoljára, vagy az, hogy bárhogyan is igyekszünk, pont mindig eltévedünk. :'D de sebaj, mert legalább sokat nevetünk együtt a lányokkal.
További, ami kissé sokkoló volt, az a túlságosan is pontos japán precizitás. Hadd magyarázzam el a kedves közönségnek: diplomaosztó próbája nemcsak abból áll, hogy elindul a zene, felgördül a függöny, mindenki szépen megtanulja, milyen időközökkel hogyan és merre hajol meg s veszi át a diplomát, hanem abból is áll, hogy másodpercre pontosan irányítják a zenekart, hogy a zene pont akkor érjen véget, amikor a függöny felér. Háromszor próbálták el, hogy az időzítés teljesen pontosan 5 másodperc legyen. Elsőre furcsa volt, nodehát ezt is meg lehet szokni.
Végül elindultunk Jakab-sannal a vasútállomás felé, mert amúgy sem voltam annyira ismerős arrafelé, és rám fért a gyaloglás is, az egész napos üldögélés után. Utána szépen hazabattyogtam, mit battyogtam, rohantam (!), mert nagyon elkezdett fújni a szél, és féltem, hogy vihar lesz. Szóval, hazaestem, vihar nem lett, csak hideg, és aztán kezdődött a tájékoztató a kollégiumban való együttélés szabályairól, és magáról a kollégium szabályairól is. (persze annak ellenére, hogy mindig milyen alaposan el van magyarázva, még mindig vannak, akiknek nehezére esik a szabályok betartása...) Tettünk egy kört, megnéztük, hova kell majd elmenni a szeméttel is az aktuális takarítás felelősöknek, s végül beestünk egy alapos fürdés után az ágyba.
*mert ha Japánban vagy, akkor a schedule az igencsak tömött, és akkor aztán nincs megállás, ha valami van egy napon, de én nagyon élvezem!*
19-én pedig a megbeszélt időpontra odaértünk a Seiko Kaikan-ba (Fontos Dolgok Háza), csinosan felöltözve (japánosan fekete egyen kosztüm), és meghallgattuk a tájékoztatót az évnyitóról, és megkaptuk a kitűzőnket, no meg a diákigazolványunkat, amivel természetesen fotózkodtunk is. Hátsó sorban ült az összes nem ázsiai, hát mondhatom, kivilágítottunk. XD
Végül elindultunk Jakab-sannal a vasútállomás felé, mert amúgy sem voltam annyira ismerős arrafelé, és rám fért a gyaloglás is, az egész napos üldögélés után. Utána szépen hazabattyogtam, mit battyogtam, rohantam (!), mert nagyon elkezdett fújni a szél, és féltem, hogy vihar lesz. Szóval, hazaestem, vihar nem lett, csak hideg, és aztán kezdődött a tájékoztató a kollégiumban való együttélés szabályairól, és magáról a kollégium szabályairól is. (persze annak ellenére, hogy mindig milyen alaposan el van magyarázva, még mindig vannak, akiknek nehezére esik a szabályok betartása...) Tettünk egy kört, megnéztük, hova kell majd elmenni a szeméttel is az aktuális takarítás felelősöknek, s végül beestünk egy alapos fürdés után az ágyba.
*mert ha Japánban vagy, akkor a schedule az igencsak tömött, és akkor aztán nincs megállás, ha valami van egy napon, de én nagyon élvezem!*
19-én pedig a megbeszélt időpontra odaértünk a Seiko Kaikan-ba (Fontos Dolgok Háza), csinosan felöltözve (japánosan fekete egyen kosztüm), és meghallgattuk a tájékoztatót az évnyitóról, és megkaptuk a kitűzőnket, no meg a diákigazolványunkat, amivel természetesen fotózkodtunk is. Hátsó sorban ült az összes nem ázsiai, hát mondhatom, kivilágítottunk. XD
Aztán szépen elkezdődött az évnyitó is, több, mint két órán át tartott, de ez volt életem eddig legélvezetesebb és legjobban várt évnyitója.
Persze itt is az elalvás kerülgetett minket, egyetlen dolog volt a mentőövünk, hogy minden egyes beszédet tartó ember beszéde előtt felálltunk és meghajlással köszöntöttük a delikvenst. Aztán megérkeztek az iskolai figurái is, nagyon édesek voltak! Igen, orrszarvús egyetemre járok. (na, majd ha Alzheimerem lesz, erre legalább biztosan emlékezni fogok :PP)
Utána pedig a szokásos teaparty volt, repülőrajttal élen a kínaiakkal, akik nem akartak elmenni a büféasztal mellől, de végül sikerült ennivalót szereznünk, sőt, ami azt illeti, fejlődünk! Megvoltak a szokásos beszédek, illetve a diákok bemutatkozása (tehát mi), meg köszöntőbeszéd is volt. Beszélgettünk japán tanárokkal, meg a jófej fotós bácsival, és megismerkedtünk azokkal a japán diákokkal, akik szaktársaink lesznek (vagy nem), de az egyezmény keretén belül mennek Magyarországra márciusban. Kedvesek és aranyosak, ezt elmondhatom! Remélem, hamarosan össze tudunk velük ülni, hogy együnk ezt meg azt. ^ ^
Mindezek után hazarohantunk és lerohantunk a vasútra, hogy kiállítsuk a Pasmo kártyánkat az automatából!, ugyanis konkrétan megnyomsz pár gombot, beszippantatod a pénzt a géppel és kidobja a plasztik kártyát (!!) (ez megkönnyíti az utazást, mert nem kell mindig jegyet venni, hanem csak rátöltünk pénzt, és a beléptető kapukon regisztrál minket a rendszer, majd kilépéskor a megtett távolságnak megfelelően vonja le a pénzt, nincs hibalehetőség, és időveszteség), majd elmentünk Kita-Sakadoba bevásárolni. Jahj, vettünk mindenféle jót! De erről majd később...
 |
| Pasmo kártyám a stílusosan japánosan rózsaszín tokjában |
Kapcsolódó bejegyzések:
http://tori-chan-yo.livejournal.com/1599.html
http://kaorin-chan.blogspot.jp/2014/09/ahol-kovetkezo-egy-evben-okosodni.html
http://kaorin-chan.blogspot.jp/2014/09/ahol-kovetkezo-egy-evben-okosodni.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése