2014. október 27., hétfő

Csótányszámláló: 3

Megvolt a harmadik éjszakai vendégem is. Nem igazán érzem úgy, hogy rászolgáltam volna. De úgy tűnik, nekem már csak ilyen a szerencsém... Éppen alvás előtt voltam, állítottam le a gépet, mikor hallottam, hogy az asztalomon a gyógyszeres levél elkezd percegni. Mondom, na, mi ez. Odanézek, erre látom, hogy a kishaver (gokiburi-chan, értitek, itt még némelyek chan-olják is ezeket a kis dögöket) mászik az asztalom kispolcán. Hát ugrottam is akkorát, mint akivel a csillagrúgatós ébresztést végzik el a katonaságban. Kiszaladtam, kiabáltam, hős harcostársaim nevét, de csak nem jöttek elő. Végül jó hangosan elkiáltottam magam: "Csótánysikoly!", na erre már több vállalkozó szellemű társam is lett, szépen meggyűltünk az ajtónál, majd mikor megkérdezték, hogy hol van, és válaszoltam, hogy az asztalomon, ösztönösen mindenki hátra lépett egy lépést. :D Pedig az asztal van a legtávolabb az ajtótól. :'D Szóval rohantam az eszközért, és rendesen be is pukkadtam, hogy már megint alvás előtt jött a kis látogatóm, szóval "Na, most neked véged, öregem!" és hasonló csatakiáltások közepette fújtam is rá a spréből, dehát csak nem akart elhalálozni, végül kisebb közjáték után a többiek által is előszeretetten kiválasztott teregetős helyemet választotta arra, hogy az örök vadászmezőkre lépjen rá. Aztán Ancsi vette a bátorságot, és kisebb úszóleckét adott a halott vendégemnek a wc-nek köszönhetően.

(Bár utólag visszagondolva, ha alvás közben jön elő a vállalkozó szellemű éjszakai pajti, és én reggel találkozom vele a párnámon, vagy hasonlók, akkor lehet, hogy a szobába sem jönnék vissza soha... szóval szerencsésnek mondhatom magam, hogy még alvás előtt megesik az incidens.)

Miután hosszas szellőztetés után is úgy ígérkezett, hogy a szoba elgázosítása nem éppen teremtette meg az egészséges alvás körülményeit, így futonostul, ágyneműstől megint átköltöztem Ancsi padlójára. Azt hiszem, hamarosan már díjat is felszámolhatna nyugodtan, főleg, ha azt vesszük, hogy még csak 6 hete vagyunk itt. :D Ha ilyen 1/2 csótány/hét sebességben haladunk, akkor lesz még pár ilyen este, úgy érzem.

Viszont ennyi izgalom után, kezdem egyre inkább bátrabbnak érezni magam, és hamarosan elkezdek kampányolni azért, hogy a teregető tetőre kimerészkedő koleszos társak még véletlenül se hagyják nyitva többé azt az ajtót. Ennek ellenére ma a biztonság esetére körbenéztünk, és az újonnan elcsúszott szerelőnyílások tetejét helyreraktuk a folyosón, illetve zsepivel betömködtük a gyanús nyílásokat... Viszont azt is felfedeztem, hogy az asztalomon bizony ott van ennek a méregsprének a foltja, szóval a raktárból túrt ősöreg pálinka erejét felhasználva eltüntettem a foltot. (merthogy a pálinka mindenre jó) Ha esetleg elűzné őket, akkor körbelocsolom az ajtómat. Valaki tudja, hogy mit nem szeretnek a csótányok? Törköly? Barack?

És akkor nem említettem még a pókokat! Meg a mukadét, merthogy a héten egy ilyen is belátogatott, ugyan nem hozzám, szerencsére, és én már aludtam, de a reggeli elbeszélésekből ítélve, azt hiszem, Magyarország még egy nagyon is békés hely pók és rovarügyileg. :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése