#1 A 7ELEVEN-be belépve a középiskolás japán fiúk a szőke külföldiek csoportos (3 fő) magas koncentrációjának köszönhetően, mint a dominók ahogy ledőlnek, úgy fordulnak meg, és egyöntetűen Sugee-vel (=vááááóóó) nyugtázzák az eseményt.
#2 A japán ovisokat van, hogy kiskocsiban tolják át az úton, a biztonságuk érdekében:
 |
| Hát nem édesek? (Kawagoe) |
#3 Japánban a JLPT-re neten is lehet jelentkezni, és azonnali kártyás fizetési opcióval le is van a gond az egészről.
#4 A sulimenzánkon grammra pontosan lemérik a rizst, hogy mindenki egyenlő mennyiséget kapjon.
#5 Két óránkat is a héten egy olyan oktató tartja, aki korábban nagykövet volt.
#6 A liftből kilépő három magyar lányra alkalmazott reakció, miután már nem látják őket: Kawaiiiiiii (=de cuki!), majd mikor észreveszik magukat, hogy ezt bizony még hallottuk, hangos nevetésben törnek ki, nemkülönben mi (is).
#7 Az emberi hangok kategorizálásánál kéne egy olyan csoportnevet is létrehozni, amely így szól: csótánysikoly. Ugyanis a sikoly teljesen máshogy hangzik, ha csótány is van a dologban.
#8 Az egyetemi kapuknál őrködő portásbácsik, hangos Otsukaresama deshita-val (~Szép munka volt (mára)!) köszönnek el tőlünk, mikor hazaindulunk. (Mondjuk erre én szoktattam rá őket, mert először nem mertek köszönni, de minden egyes nap köszöntem nekik, és most ha meglátnak, már jó előre köszönnek ^^)
#9 A 18-as tájfun nem volt egy nagy dolog, másfél napot esett folyamatosan, nagyobb szél sem volt, Moroyama-ban (Saitama) pedig már hét ágra süt a nap és vígan csicseregnek a madarak.
#10 A közvetlen szomszédunkban egy nagyon genki (=életerős, egészséges, vidám) németjuhász éldegél, aki hangos ugatással köszönt minden arra járót.
... tanulni kéne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése