Szeretném mindenki kételyeit eloszlatni a csótányokról... a második éjjeli támadás után úgy érzem, lassan már szakértő vagyok. Mert ezek az éjszaka közepén jönnek, hajnali fél 1-kor.
Japán egy olyan ország, ahol a csótány bemegy a szobádba, az ajtó alatt, a szellőző résen, mindenhol, és bebújik a tökéletesen záródó üres szekrényekbe is. A csótány nem azért jön be, mert tetszik neki, hogy tiszta a szoba, rend van, 3 naponta porszívózol, és 2-3 naponta kiviszed a szemeted. Nem, nem ezért jön be, ő csak érdeklődik. Másokhoz nem megy be, csak hozzám. Valamit biztos rosszul csinálok, pedig aztán a földszinten laknak kevésbé rendet tartó lakótársak is, de nem, őket csak én érdeklem. (A szemét állatja! pont én érdeklem! a földszintiekhez bezzeg nem tud bemenni, csak hozzám) Közben ezzel a frászt hozza 3 magyarra, akik sikítva ordítva próbálják a csótányirtó sprével átküldeni az örök vadászmezőkre.
Mindenesetre azt elmondhatjuk, hogy a ház nem szaladt össze. Ha csótányügylet van, akkor bizony minden lakótárs homokba tudja dugni a fejét. Szóval mi sikoltoztunk és próbáltunk pontot tenni az incidens végére. A csótány akkor jött elő, mikor elkezdtünk megnyugodni kicsit és Clau mesélt nekünk valamiről (biztos érdekelte a sztori), a hős én voltam, mert én fújtam, viszont az abszolút hős Ancsi volt, mert neki volt egyedül bátorsága egy vastag papírral felszedni és aztán leküldeni a toáletten.
Japán egy olyan ország, ahol a csótány bemegy a szobádba, az ajtó alatt, a szellőző résen, mindenhol, és bebújik a tökéletesen záródó üres szekrényekbe is. A csótány nem azért jön be, mert tetszik neki, hogy tiszta a szoba, rend van, 3 naponta porszívózol, és 2-3 naponta kiviszed a szemeted. Nem, nem ezért jön be, ő csak érdeklődik. Másokhoz nem megy be, csak hozzám. Valamit biztos rosszul csinálok, pedig aztán a földszinten laknak kevésbé rendet tartó lakótársak is, de nem, őket csak én érdeklem. (A szemét állatja! pont én érdeklem! a földszintiekhez bezzeg nem tud bemenni, csak hozzám) Közben ezzel a frászt hozza 3 magyarra, akik sikítva ordítva próbálják a csótányirtó sprével átküldeni az örök vadászmezőkre.
Mindenesetre azt elmondhatjuk, hogy a ház nem szaladt össze. Ha csótányügylet van, akkor bizony minden lakótárs homokba tudja dugni a fejét. Szóval mi sikoltoztunk és próbáltunk pontot tenni az incidens végére. A csótány akkor jött elő, mikor elkezdtünk megnyugodni kicsit és Clau mesélt nekünk valamiről (biztos érdekelte a sztori), a hős én voltam, mert én fújtam, viszont az abszolút hős Ancsi volt, mert neki volt egyedül bátorsága egy vastag papírral felszedni és aztán leküldeni a toáletten.
Fél kettőig nem is igazán aludtam (csótány=instant adrenalinforrás lányoknál), a spré meg olyan toxikus, hogy inkább Ancsinál táboroztam le éjszakára. (még szerencse, hogy kaptunk futont is a szobához)
Most, hogy mindenki kételyeit eloszlattam afelől, hogy a csótány csak a koszos és rendetlen helyekre megy be, szépen elfogyasztom a kávémat. AGF márka, blendy stick espresso (nem olyan erős, mint az otthoniak, de...), az íze alapján ez meg is érdemli a szlogenjét. Szóval, a tegnap éjjel után nyugodt szívvel mondhatom: Coffee please!
Kapcsolódó bejegyzés:
Kao-chan: http://kaorin-chan.blogspot.jp/2014/10/egy-kis-esti-muri.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése