Tehát, ott tartottunk, hogy éppen belevetettük magunkat az esti programokba... (Képekben gazdag bejegyzés, és még videó is lesz a végén)
Elmentünk a Kamogawa-i Tanada no Yorumatsuri-ra (Tanada no Akari), ami igazából egy éjszakai rizsföld-fesztivál, méghozzá a "felvilágítós" fajtából. Tehát, megérkezünk még világosban, semmi extrém, csak kisebb-nagyobb parcellák, körbe-körbe rakva apró LED-es fáklyákkal. Aztán ahogy elkezdett sötétedni, megértettem, miért is akkora a tömeg, miért a rengeteg profi fényképezőgép és kamera, és miért a színpad!
Könnyek szöknek a szemembe, ahogyan visszaemlékszem. A rizsföldeket ünnepelni, és így tartani a hagyományokat! Egyszerűen csodálatos látvány volt, ahogyan apránként a sötétedő éggel párhuzamosan elkezdtek a fáklyák meggyúlni, és bevilágították az októberi parcellákat. Csodálatos látvány volt!
Mellette pedig hagyományos zene kíséretében a színpadon táncos produkciók folytak, amelyek metaforikusan a rizs növekedését, termesztését és aratását szemléltették.
Impozáns belépőjegy
Ekkor még nem is sejtettük...
... hogy ezek a pici kis fáklyák...
... apránként ...
... ilyen varázslatos látványt tárnak majd a szemünk elé!
A táncos műsor pedig tökéletesen kiegészítette az estét!
Miután alaposan átfagytunk a nem túl vastag, októberi hőségre bekészített öltözetünkben, végül bepattantunk a buszba, hogy a szállás felé vegyük az irányt, vagyis csak bepattantunk volna, ha el nem tévesztettük volna a buszt. A bácsi nagy kellemesen elkezdett minket felengedni, mire a buszba belépve jöttünk rá, hogy a cuccok meglehetős különbözősége miatt, mi bizony a Josai International University pajtik buszába próbáltunk meg "orvul" behatolni, végül észrevettük 2 másodperc után, hogy ez nem a mi buszunk, és sipirceltünk is lefelé, és felszálltunk a mögötte lévő buszra, ami meg már a mienk volt. Azt hiszem, nem kellett volna olyan jókedvűen énekelni lefelé a 67-es utat. :'D
Aztán megérkeztünk kisebb utazás után az AWA learning Center-be, ami a szállásunkat képezte arra az estére, mondanom sem kell, hogy egész csinatos kis szobában alhattunk (viszont az ágyikók úgy be voltak tömködve, hogy majdnem nem is sikerült elsőre belehuppannom az ágyba :'D):
A vacsora! Nyamm!
Kissé bizarr volt a rákfejben tálalt gratin, de ízlett!
Washitsu a társalkodóban
Terem másik felén nyugatias rész
AWA Learning Center
Éjjel pedig még összeültünk a lányokkal egy kicsit beszélgetni, aztán másnap reggel egy könnyed főttkajás (nehéz megszokni, de legalább később lesz éhes az ember) reggeli után (hal, rizs, leves, meg rántotta és egyebek), elindultunk, hogy megnézzük az aznapi első programunkat. Igen, a történetben itt már október 19-e van! :D
Szóval a Josai University alapítójának Mizuta Mikio-nak a szülőházát tekintettük meg, egy nagyon kedves és aranyos bácsi kíséretében, aki a házat gondozza. Hihetetlen, hogy az a ház ennyi ideje áll! Gyönyörű és mindenhonnan árad belőle a hagyomány! És a fenntartásához csak X évente szükségeltetik egy tetőcsere, meg a napi befűtés a tűzhelybe, ami konzerválja folyamatosan a tetőszerkezetet. Nagyon tetszett, főleg, hogy mellette volt egy bambuszerdő *.*
A ház maga
Tetőszerkezet
Nem semmi portája van!
Ezenkívül megnéztük a családi temetőt is, de a jó ízlés és egyéb okok miatt, arról nem közlök fotókat.
Hamarosan folytatjuk a történetet, addig is, itt a videó, ami ide kapcsolódik:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése