Kamogawa 1. - AWA Kampusz

Gondoltam, ha ma már esőnapom van, elkezdem bepótolgatni a hiányosságaimat. Elég lassan fogok haladni, de kincsként őrzött emlékeket fogok most közzétenni. :-) Illetve beszéljenek többnyire helyettem a képek, mert egyrészt régen volt, másrészt nem is emlékszem teljesen, harmadrészt, nem akarok ferdíteni sem, de ígérem, azért nagyon jó lesz! :o)

Még úgy szeptemberben bejelentették, hogy menni fogunk valahova. No, de hova is, hát az ország óceán felé eső felébe! Igen, az Awa-kampuszára a Josai International University részének, Kamogawa-ba, Chiba megyébe. Izgatottak is voltunk, kissé talán túlzottan is, péntek éjjel pakoltunk össze-vissza, népviseletet, csinos ruhát, mászkálósat, miegyebet.

Aztán hajnali fél ötkor keltünk, mert 5.50-kor indult is a buszunk az egyetemi könyvtár elől. Nem voltunk ám fáradtak, á, dehogy! Utunk Tokión keresztül vezetett, hosszadalmas volt egy kicsit ugyan, de nagyon élveztük nézni, ahogyan a város egyre jobban elkezd nyüzsögni, ahogyan hajtunk át rajta, ébrednek az emberek, és pumpálódik fel a város vérkeringése...

Íme a hajnalodó égbolt, az októberi álmosan ébredező Japán.

Ez már itt Tokió

Hagyomány, és modernitás,
avagy helykihasználás és a tradíciók.

Imádom, amikor csak úgy hirtelen két épület közt
egyszer csak feltűnik a Tokyo Tower! *.*

Szavakat nem találni!

Az ember élményes doboza már Tokión áthaladva is majdnem megtelik, és ekkor nem is sejtettük, hogy mi fog még miránk várni. Mert az csak egy dolog, hogy a beosztásban látod, mik vannak felsorolva. No, de mikor át is éled őket!

Tehát, 3-4 óra buszozás után megérkeztünk az Awa-kampuszra. Ahol, csak hogy diplomatikusan említsem meg a dolgokat, at random (in medias res) mindenféle előkészület nélkül prezentálnunk kellett a nemlétező magyar néptánc és népdal, illetve popdal tudásunkat s repertoárunkat. :D A kezdeti meglepődést legyőzve azonban, sikerült végül eléggé csinos kis fellépést összehoznunk. Éljen a taiko-s múltam, ahol hasonló problémákat kellett néha megoldani a megrendelők kérésére. :D Nem volt semmi a nap, ugyanis a nagyszínpadon léptünk fel, előtte pedig díszsorfalat kellett állnunk a napon. Nos, én az október közepi japán naptól szépen paprikapirosra sütöttem azokat a részeimet, amik kilógtak a népviseletből. Mondanom sem kellett, milyen siralmas látványt mutatott a nyakam este, a partin... ˇ_ˇ"

Miután a kisebb fellépésnek vége lett, kaptunk egy kis pihenőt a következő fellépés előtt, hogy együnk, pihenjünk, és élvezzük a napot.

JIU - AWA

Igen, az az óceán ott! Az óceán. Ó-CE-ÁN! Áááááá

Egy akkora "kishaver", mint a tenyerem!

Wellness Exchange Day

Hula táncosok! Jajj, olyan ügyesek voltak!

Mi lobog ott fenn, kéremszépen?

Awa-kampusz alulról, vagyis nem teljesen, mert
az egész épület áthidal egy dombot, és teljesen össze van kötve.

Nagyon nem vérprofin, de énekelünk. :D

Illetve japánokkal együtt is táncoltunk, azt hiszem, szlovák táncot...

Az óceánt még mindig nem lehet megunni!

Már messziről hirdette az eseményt.

Az egyik legzseniálisabb fotó, ami eddig készült! :'D

Aztán, a második fellépést követően, még a zárás előtt sebtében részt vettünk egy rögtönzött teaszertartáson, amelyet egy rövidke koto koncerttel kötöttek egybe. Kissé nagyon is fújt az óceán felől a szél, de valahogy egész nehéz haragudni az óceánra, ha az ember először van ennyire közel hozzá...

 Végül megnéztük a helyi tánccsapat fellépését is. A csoport neve pedig meglepetésünkre: Táncos. Hát, gyerekek, nagyon sokat nevettünk rajtuk! Olyan kedvesen, aranyosan és viccesen táncoltak, a közönség egyszerűen tombolt, olyan ügyesen szórakoztattak minket!

Zárásként, mielőtt az esti/éjszakai programjainkra indultunk volna, még bedobtunk egy tápiókás ichigo ore-t azaz főtt tápiókabogyókat epres tejjel. Finom volt, és vacsoráig majdnem sikerült is kihúznunk vele... Nagyjából délután 3-ig ennyi minden történt velünk, aztán kisebb közjátékokat követően belevágtunk az esti programokba is, amelyek már tényleg megdobogtatták a szívemet. És még videóm is van róluk készülőben. Bibibííííí

No, de hogy a realitás talaján maradjunk... A holnapi várható hideg ellenére elmegyek Yokohama-ba, egy csapat nagyon jó baráttal, megnézzük az ottani fényeket, illetve várhatólag a teljesen más világot elénk táró várost is sikerül megkukkantanunk!

Az élet zajlik, igyekszem pótolni a lemaradásaimat, szóval kapaszkodjatok, a szekér újfent újra elindul!
Tartsatok velem a folytatásban is!