A Mizuta ház megtekintése után, az úgymond kemény munkánkat megkoronázandó, elvittek minket a Sea World-be, hogy egy kicsit szórakozhassunk. Na itt, nagyon sokszor éreztem azt, hogy szükségem lenne egy nagyobb memória-kártyára, ugyanis eléggé sok érdekeset láttunk, mi vidéki gyerekek :'D
Hozzá kell tennem, hogy persze az állatok ilyen nemű tartása és dolgoztatása lehet, hogy nem éppen ideális, de egy dolog legalább biztos, hogy őket nem fogják levadászni. Meg sajnos már amúgy sem ideális világban élünk, de a komoly filozófiai tartalmat most mellőzöm. Tehát... Sok-sok kép, és videó, ami összefoglalja a nap végét, és csak hogy feltegyük a pontot a végére, azért, a lányok többsége, ha nem mindenki - beleértve jómagamat is - bizony elsírta magát egy-kétszer. ;-) Azért szép volt, na! Én nagyon élveztem, és azért ez nem egy Campona-szerű családi kirándulás lenne, az biztos!
Hozzá kell tennem, hogy persze az állatok ilyen nemű tartása és dolgoztatása lehet, hogy nem éppen ideális, de egy dolog legalább biztos, hogy őket nem fogják levadászni. Meg sajnos már amúgy sem ideális világban élünk, de a komoly filozófiai tartalmat most mellőzöm. Tehát... Sok-sok kép, és videó, ami összefoglalja a nap végét, és csak hogy feltegyük a pontot a végére, azért, a lányok többsége, ha nem mindenki - beleértve jómagamat is - bizony elsírta magát egy-kétszer. ;-) Azért szép volt, na! Én nagyon élveztem, és azért ez nem egy Campona-szerű családi kirándulás lenne, az biztos!
 |
| Az óceánba végtelenített tükrű medence |
 |
| A létesítmény egyik kabalája |
 |
| Gyilkos bálna-show |
 |
| Újfent bento |
Az ebédünk megint bento volt, csak tengeri herkentyűkkel megfűszerezve, de be kell vallanom, bizony otthagytam a mini polipot és a kagylót paradicsommártásban. Ezzel a kettővel nem igazán sikerült még mindig megbarátkoznom, szerencsére nem sok alkalmam van rá... Mondjuk a tintahallal már egész szoros barátságra sikerült lépnem, egy olyan füstölt rágcsálnivaló személyében, amelynek hálaégnek füstölt parenyica-snack íze van! :D
 |
| Fókáék olyan jól elbeszélgettek egymással, hogy mi egymást sem hallottuk |
 |
| Először azt hittük, plüssök, és átverés, de kiderült, hogy csak szunyókáltak! |
 |
| Ahányszor megsimogatták az üveget, odanyomta a nóziját, bizony, rozmár pajti kis törődésre vágyik... bár lehetett volna élőben is simizni, nem csak üvegen át! |
 |
Na, ez a delfin, vagyis még volt két lakótársa, nos ők nagyon jófejek voltak hárman, nem sokan mentek megnézni őket, így mikor mi odamentünk, azonnal érdeklődve úszkáltak felénk, és nyomták a fejüket neki az üvegnek, hogy simogassuk őket. Nagyon édesek voltak! Ott sírtunk velük egy picikét, hogy mennyire bemennénk melléjük.
 |
| És itt kaptam sikító-görcsöt... Bohóchal-parti! Olyan zseniálisan édes! Jaaaaaaj *.* |
Miután, megnéztünk mindent, vagyis csak azt hittük, észrevettünk egy kisebb beugró folyosócskát is, nos ekkor érkeztünk el medúza-földére. Ahol, színes izgő-mozgó, apró kis sereglettel találkozhattunk. Rengeteg fajta volt, de itt a fényképező kezdte feladni a harcot, én pedig nagy erőkkel tartogattam az óceánra.
 |
| Tavasszal belemegyek, biz'isten! |
Hazafelé pedig a hétvégi csúcsforgalom miatt, a korábbi kb. 4 órás út helyett egy 6 és félórás út várt ránk, ha jól emlékszem. Viszont, miközben a hídon álló 13 km-es dugóban ültünk, sikerült, ezeket a felvételeket elkészítenem - buszból kifelé:
A hosszú nap után szépen hazabattyogtunk a suli elől, kezünkben a maradék rágcsával, amit az út végén odaadtak nekünk, és elkönyvelhettük magunkban, hogy bizony egy nagyon jó kis csapatépítő eseményen vehettünk részt. (Nem mellesleg figyelmébe ajánlanám az otthoniaknak is, hogy ezt lehet így is...)
És itt a videó, amelyet ezen a délutánon készítettem:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése