1. Japán az az ország, ahol megtanulsz saját magadnak frizurát vágni, mert pont nincsen már az ösztöndíjból 5000 yened, hogy kifizess egy rendes hajvágást. A hajvágás meg már nagyon kéne.
2. Te késhetsz, de a vonatok nem. Sohasem. Ha meg igen, tudsz róla, mert a legnagyobb körültekintéssel igyekeznek eljárni, hogy véletlenül se maradj le az infóról.
3. Az éjjelnappali pirosbetűs ünnepnapon is nyitva van. Még újévkor is. Nem fogunk éhen halni, hurrá!
4. Az öreg nénikék a legkraftosabbak, abszolút nem ijednek meg egy külfölditől, hanem inkább szuggerálnak, megszólítanak vagy ha mást nem, köszönnek. És mindegyik olyan kedvesen bánik velem, némelyiktől cukorkát kapok, némelyik közli velem, hogy milyen szép vagyok (ooooh hát, egyem a zúzájukat!), vagy éppen teljesen el vannak ájulva, hogy cserediák vagyok a közeli egyetemen.
5. Áldod az eget, hogy fizeted az egészségpénztárt, és csak egy kisebb vagyont kell otthagynod a kórházban.
6. A pillanat, amikor buszra szállva lecsippantod a kártyádat, és leszállva is csak lecsippantod. Igen, a pillanat, amikor van rajta pénz, mert ha nem, kicsit neccesebb, mit hova is kell dobni a leszállásnál.
(A buszra a közepén szállsz fel azaz a hátsó ajtón, és az elején szállsz le... :D miután legyőzöd a minimális meglepődést az első ilyen esetben...)
7. A pillanat, amikor közlik veled a JLPT-n, hogy az első tesztrészen, ami 105 perces, nem ehetsz semmit és még egy kortyot sem ihatsz, különben kizárnak a vizsgából (piros lapot kapsz, és van sárga lap is, amiből kettő után zavarnak ki). És a pillanat, amikor 40 perc kanji és nyelvtan után az olvasós részhez érve az agyad már ordít legalább egy korty vízért... A slusszpoén, hogy csak karórát vihetsz be az írószereken kívül és még a faliórát is leragasztják egy színes lappal, hogy ne lásd.
8. Gyouza! Még mindig...
9. Amikor félelem nélkül adsz fel csomagot a postán, mert tudod, hogy ez odaér biztonságban, nem úgy, mint ellenkező esetben...
10. Miruku tí, Milk tee, Milk tea, Tejes tea, nevezzük akárhogy is, de ez valami zseniális!
+1 Említettem már a gyouzát?
2. Te késhetsz, de a vonatok nem. Sohasem. Ha meg igen, tudsz róla, mert a legnagyobb körültekintéssel igyekeznek eljárni, hogy véletlenül se maradj le az infóról.
3. Az éjjelnappali pirosbetűs ünnepnapon is nyitva van. Még újévkor is. Nem fogunk éhen halni, hurrá!
4. Az öreg nénikék a legkraftosabbak, abszolút nem ijednek meg egy külfölditől, hanem inkább szuggerálnak, megszólítanak vagy ha mást nem, köszönnek. És mindegyik olyan kedvesen bánik velem, némelyiktől cukorkát kapok, némelyik közli velem, hogy milyen szép vagyok (ooooh hát, egyem a zúzájukat!), vagy éppen teljesen el vannak ájulva, hogy cserediák vagyok a közeli egyetemen.
5. Áldod az eget, hogy fizeted az egészségpénztárt, és csak egy kisebb vagyont kell otthagynod a kórházban.
6. A pillanat, amikor buszra szállva lecsippantod a kártyádat, és leszállva is csak lecsippantod. Igen, a pillanat, amikor van rajta pénz, mert ha nem, kicsit neccesebb, mit hova is kell dobni a leszállásnál.
(A buszra a közepén szállsz fel azaz a hátsó ajtón, és az elején szállsz le... :D miután legyőzöd a minimális meglepődést az első ilyen esetben...)
7. A pillanat, amikor közlik veled a JLPT-n, hogy az első tesztrészen, ami 105 perces, nem ehetsz semmit és még egy kortyot sem ihatsz, különben kizárnak a vizsgából (piros lapot kapsz, és van sárga lap is, amiből kettő után zavarnak ki). És a pillanat, amikor 40 perc kanji és nyelvtan után az olvasós részhez érve az agyad már ordít legalább egy korty vízért... A slusszpoén, hogy csak karórát vihetsz be az írószereken kívül és még a faliórát is leragasztják egy színes lappal, hogy ne lásd.
8. Gyouza! Még mindig...
9. Amikor félelem nélkül adsz fel csomagot a postán, mert tudod, hogy ez odaér biztonságban, nem úgy, mint ellenkező esetben...
10. Miruku tí, Milk tee, Milk tea, Tejes tea, nevezzük akárhogy is, de ez valami zseniális!
+1 Említettem már a gyouzát?
 |
| Tesiző diákok, akik épp a császári palota kertje felé haladnak, hogy bemelegítésként körbefussák azt. Ezt csíptem volna én is bakfis koromban... :D |
 |
| Kioicho Kampusz és a folyton változó ikebana a lépcsőfordulóban. Mindig eszméletlen jó illatot áraszt! |
 |
| A kisebb japán postán édesburgonyát is árulnak a közeli termelőktől. Édesburgonyát postán...! Nálunk csak teát lehet venni, meg csokit, és könyvet. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése