Frissítsünk

Szóval, eddig megint nagyon sok dolog történt velem, szinte csak kapkodom a fejemet, hogy "ez meg mi volt?!" és "az meg mi volt?!". De jelenthetem, minden eddigi megpróbáltatást sikerült könnyen vennem, legyen szó konferenciáról, vizsgaidőszakról vagy lejárt lábakról, kirándulásokról esetleg nem alvásról. 

Sikeresen beléptünk a tavaszi szünetbe is, úgyhogy lassan itt az ideje behoznom a lemaradásaimat, de természetesen elsődleges szempontként a saját magamnak tett fogadalmamat igyekszem betartani, mégpedig, hogy itt Japánban bizony nem fogok egy helyben maradni vagy kimaradni valami olyan kalandból, amit örök életemre bánnék. Amúgy is csak egy életem van (már amit ugye ép ésszel be tudok fogni), úgyhogy ezt kell a lehető legjobban kitöltenem, hogy öreg koromban elmondhassam majd az unokáknak, hogy "öreganyátok biza' nem élt ám besavanyult életet!" :'D

Szóval, a szokásos tempóban fogom a bejegyzéseket produkálni, de úgy érzem, itt volt az ideje, hogy végre jelentkezzem 顔を出すくらいならするべきでしょう。。。 Meg aztán már a maximalista énem is igencsak lázadozik, hogy így elhanyagolom az otthoni olvasókat.

Gondolom, sokan ismerik a post it programot a számítógépen, nos a képernyőm már lassan ki sem látszik alóla, annyi pótolni valóm van, szóval itt az ideje. Főleg, mielőtt elfelejteném...

(mellesleg a jelentkezést az sem könnyíti meg, hogy kb. 2 hónapja az internet sevolt kategóriát üt meg a kollégiumban... tudom, tudom, Japánban vagyok, nem kéne panaszkodnom, de... amikor már a családdal is alig sikerül hetente egyszer felvennem a kapcsolatot hála a netnek, azért az eléggé bosszantó... -.-")