Már egy hete nem voltam dobolni. Hiányzik, de ha munka van, akkor munka van, ha Pünkösd van, akkor meg az, az edzések meg elmaradnak ilyenkor. Úgyhogy vidéken, otthon próbáltam kiheverni az elmúlt időszakot. A hét elején igyekeztem magamba szívni a napot, elcsípni az utolsó eperszemeket és beleharapni az első harsogón ropogó cseresznyébe, miután már lilára színeztük magunkat a családdal az előbbinek fekete társával.
Most pedig, hogy közelebb járunk a napkeltéhez, mint nyugtához, itt ülök a jegyzeteim felett egy tanulós nap végén, majdnem a következő elejében és...
...kesergek, mert hiába tanulok a koncentrációm véges, csak éjjel, a csendben tudok rendesen figyelni, amit - sajnos - az álmosság sző át. És közben fájlalom a csuklómat. Ma sikerült emelés közben rároppantanom és azóta fájdogál. Éljenek a taikós nyavalyák, úgyhogy ideje eltenni magam holnapra, egy vastag réteg lóbalzsammal és fáslival a kezemen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése